Vadászható a nyári lúd, védett lett a menyét

Lezárult az a hónapok óta tartó szakmai vita, amelyben a Vidékfejlesztési Minisztérium felkérésére a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is részt vett. A vadászati és vadgazdálkodási szervezeteket is bevonó, többoldalú megállapodás alapján továbbra is védett faj marad az egerészölyv, a barna rétihéja, a héja, a holló, a vadgerle, a fenyőrigó, a fürj és a nyuszt, valamint természetvédelmi oltalom alá kerül a menyét. Az egyeztetésben részt vevő szervezetek a szakmai érvek elemzését követően arra jutottak, hogy a megerősödött állományú nyári lúd vadászata – szigorú szabályozás és gyakori felülvizsgálat mellett – lehetséges. A megállapodás alapján a récék közül egyedül a tőkés réce marad vadászható, ugyanakkor a csörgő- és kerceréce felkerül a védett fajok közé.

Menyét

Az MME úgy véli, hogy az apróvadállomány megfogyatkozásáért az agrárélőhelyek természeti állapotának általános leromlása és az alkalmazott mezőgazdasági technológiák a felelősek. Szerintük ezeknek a problémáknak a kezeléséig értelmetlen a lényegesen kisebb hatással rendelkező tényezőket, így a nemzetközi egyezmények által védett ragadozó madarakat emlegetni az okok között. A vadászati és a természetvédelmi szervezetek is egyetértettek abban, hogy tudományos monitoring vizsgálatok és célzott kutatások szükségesek az érintett állatcsoportok (apróvadak, ragadozó emlős- és madárfajok) állományviszonyainak és egymáshoz való kapcsolatának tisztázáshoz. Ugyancsak egyetértés mutatkozott abban, hogy közösen kell lobbizni a páratlan hazai agrártáj biodiverzitásának megőrzéséért.

Nyári lúd

Dr. Horváth Márton, az MME fajvédelmi csoportvezetője fontos eredménynek tartja, hogy szakmai konszenzus alapján sikerült megőrizni a vitatott madárfajok védett státuszát.

0 Tovább

A világ egyik legritkább sirályát figyelték meg Magyarországon

Ismét új madárfajt figyeltek meg Magyarországon, ezzel - példátlan módon egy hónap alatt kettővel - 405-re emelkedett a hazánkban regisztrált fajok száma. A világ egyik legritkább sirályaként számon tartott korallsirályt (Larus audouinii) a dunatetétleni Böddi-széken figyelték meg több alkalommal is. Az állat mintegy ezer, nagytestű sárgalábú és sztyepi sirály társaságában került elő. A korallsirály megjelenése nem kis megdöbbenést keltett a hazai madarász közösségben, minden bizonnyal eltévedt, kóborló példányról lehet szó hasonlóan a korábbi szokatlan megkerülésekhez.

Korallsirály (képünk illusztráció)

A sirályfaj kizárólag a mediterránemuban, a parttól távol eső tengeri szigeteken költ. Az állomány legnagyobb része a Földközi-tenger nyugati medencéjében, Spanyolországhoz tartozó szigeteken fészkel (Chafarinas-szigetek és az Ebro Delta környéke), itt található a világállomány 65-70 százaléka. A Földközi-tenger keleti medencéjében fészkelő népessége stagnál, kis mértékben szintén növekvő tendenciát mutat. Újabb kolóniái jöttek létre horvátországi- és Portugáliától délre elterülő szigeteken is.

A madarat más tengerparti országokban (Anglia, Hollandia, Dánia) már megfigyelték, a kontinens belsejében azonban ritkán fordul elő. A legfrissebb BirdLife International jelentések szerint a természetvédelmi erőfeszítéseknek, és a halászati módszerek megváltoztatásának köszönhető, hogy az 1975-ben még csak 1.000 párat számláló korallsirály világállomány jelenleg már 21.500 párra emelkedett, és folyamatosan növekszik.

Két héttel ezelőtt egy szibériai partimadárfajt, egy hegyesfarkú partfutót sikerült megfigyelni, mely az első hazai észlelése volt a fajnak.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

0 Tovább

Először láttak hegyesfarkú partfutót Magyarországon

Hortobágyi madarászok egy szibériai partimadárfaj, a hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata) kóborló példányát figyelték meg szerdán, egy vizes élőhelyen. Hazánk területén ez az első bizonyított megfigyelése ennek a fajnak, ezzel a Magyarországon regisztrált madarak száma 404-re emelkedett. Legutóbb tavaly októberben gyarapodott hazánk madárvilága, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vas megyei helyi csoportja egy kékfarkút fogott a tömördi gyűrűző állomáson.

Hegyesfarkú partfutó (képünk illusztráció)

A hegyesfarkú partfutó megfigyelt példánya egy havasi partfutókból és más partimadár-fajokból álló csoportban bukkant fel, később több terepmadarásznak is sikerült megfigyelnie. A madárfaj elterjedési és fészkelési területe ÉK-Szibéria tundráira korlátozódik, telelőterületei DK-Ázsiában, Indonéziában és Ausztráliában vannak. Vonulása során egyes egyedek egészen Nyugat-Európáig elkóborolnak, így ez a példány is feltehetőleg így került Magyarországra.

0 Tovább

Az egerészölyv lesz az év madara 2012-ben

Lezárult a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása a 2012-es év madaráról. A legtöbb szavazat az egerészölyvre (Buteo buteo) érkezett, így jövőre ennek a ragadozó madárnak a védelmével foglakozik kiemelten a szervezet. Az elmúlt három hónapban 11.165 voks érkezett a három jelölt madárfajra, a második helyen - alig több mint 180 szavazattal lemaradva - a fekete rigó (Turdus merula) végzett, de sokan támogatták a vörös vércsét is (Falco tinnunculus).  Az egerészölyv győzelméhez vélhetően a védett madarak, köztük ragadozók lőhetővé tételével kapcsolatban felmerül vadászati kezdeményezések is hozzájárultak.

Egerészölyv

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Nevét arról kapta, hogy előszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sőt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el így. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.

Az kampány január elsejével indul, a most következő hónapok a szakmai és kommunikációs anyagok elkészítésével telnek. Az MME tudományosan alátámasztott tényekkel szeretné cáfolni a faj túlszaporodásáról és táplálkozási szokásairól elterjedt téves információkat. Az országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések eredményei alapján az egerészölyv hazai állománya nem mutatott lényeges változást az elmúlt 10 évben. A korábbi célzott táplálékvizsgálatok azt mutatják, hogy a faj apróvadra és háziállatokra gyakorolt hatása elenyésző, míg komoly gazdasági hasznot hajt a mezőgazdálkodóknak rágcsálófogyasztásával. Ezen vizsgálatok eredményeit szintén további szisztematikus adatgyűjtéssel kívánja igazolni a szervezet.

Biztosítani kell az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-faj törvényes hazai védettségét, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket. Ez azért is nagyon fontos, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyeztetésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozó madár is áldozatul esne.

0 Tovább

Kevesebb túzokot számoltak idén, mint tavaly

A hagyományos tavaszi túzokszámláláson idén 1203 madarat számoltak össze a nemzeti parkok munkatársai a faj jellemző élőhelyein. A megfigyelők 464 kakast és 671 tojót regisztráltak, míg 68 esetben nem sikerült azonosítani a madár nemét.

A legtöbb madarat a Dévaványai-síkon észlelték, itt összesen 450 madarat láttak. A Duna-völgyi síkságon 388, Biharban 107 madarat regisztráltak.

Idén lényegesen kevesebb túzokot figyeltek meg, mint tavaly, amikor 1481 példányt jegyeztek fel a tavaszi számláláskor. Szász Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa az [origo]-nak elmondta, hogy a tapasztalatok szerint a tojók sokkal nagyobb területen szóródtak szét az idei párzási (dürgési) időszakban, a nemzeti parkok munkatársai pedig nem tudtak minden lehetséges előfordulási helyet megközelíteni. Ha a csökkenés a következő években is fennáll, akkor meg kell vizsgálni a lehetséges okokat, de az idei adat önmagában még nem ok az aggodalomra, mondta Szász.

A felmérés részletes eredményei itt érhetők el.

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testsúlyú röpképes madara. A mérsékelt övi füves puszták lakója, magyarországi állománya a 2. világháború előtt még 10-12 ezer madár volt. Fokozottan védett madár, eszmei értéke 1 millió forint.

0 Tovább

Néhány perces gólyafióka

 

Fotó: Bagyura János

via MME

0 Tovább

nanoHÍREK

blogavatar

Információembriók az [origo] Tudomány rovatától

Utolsó kommentek