Az orosz kutató az 1950-es években kezdte el a végül közel 50 éven át tartó háziasítási kísérletet, mely során az emberrel szemben legkevésbé félénk ezüstrókákat kiválogatták, és azokat tenyésztették tovább. A vizsgálat végére már-már kutyaszerű, lógó fülű, kunkori farkú és időnként foltos rókákat kaptak. Az állatok nemcsak külsőleg, de viselkedésükben is a kutyára kezdtek el hasonlítani, szívesen voltak a gondozókkal, és örömükben csóválták a farkukat.