nanoHÍREK

Ismét új madárfajt figyeltek meg Magyarországon, ezzel - példátlan módon egy hónap alatt kettővel - 405-re emelkedett a hazánkban regisztrált fajok száma. A világ egyik legritkább sirályaként számon tartott korallsirályt (Larus audouinii) a dunatetétleni Böddi-széken figyelték meg több alkalommal is. Az állat mintegy ezer, nagytestű sárgalábú és sztyepi sirály társaságában került elő. A korallsirály megjelenése nem kis megdöbbenést keltett a hazai madarász közösségben, minden bizonnyal eltévedt, kóborló példányról lehet szó hasonlóan a korábbi szokatlan megkerülésekhez.

Korallsirály (képünk illusztráció)

A sirályfaj kizárólag a mediterránemuban, a parttól távol eső tengeri szigeteken költ. Az állomány legnagyobb része a Földközi-tenger nyugati medencéjében, Spanyolországhoz tartozó szigeteken fészkel (Chafarinas-szigetek és az Ebro Delta környéke), itt található a világállomány 65-70 százaléka. A Földközi-tenger keleti medencéjében fészkelő népessége stagnál, kis mértékben szintén növekvő tendenciát mutat. Újabb kolóniái jöttek létre horvátországi- és Portugáliától délre elterülő szigeteken is.

A madarat más tengerparti országokban (Anglia, Hollandia, Dánia) már megfigyelték, a kontinens belsejében azonban ritkán fordul elő. A legfrissebb BirdLife International jelentések szerint a természetvédelmi erőfeszítéseknek, és a halászati módszerek megváltoztatásának köszönhető, hogy az 1975-ben még csak 1.000 párat számláló korallsirály világállomány jelenleg már 21.500 párra emelkedett, és folyamatosan növekszik.

Két héttel ezelőtt egy szibériai partimadárfajt, egy hegyesfarkú partfutót sikerült megfigyelni, mely az első hazai észlelése volt a fajnak.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Hortobágyi madarászok egy szibériai partimadárfaj, a hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata) kóborló példányát figyelték meg szerdán, egy vizes élőhelyen. Hazánk területén ez az első bizonyított megfigyelése ennek a fajnak, ezzel a Magyarországon regisztrált madarak száma 404-re emelkedett. Legutóbb tavaly októberben gyarapodott hazánk madárvilága, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vas megyei helyi csoportja egy kékfarkút fogott a tömördi gyűrűző állomáson.

Hegyesfarkú partfutó (képünk illusztráció)

A hegyesfarkú partfutó megfigyelt példánya egy havasi partfutókból és más partimadár-fajokból álló csoportban bukkant fel, később több terepmadarásznak is sikerült megfigyelnie. A madárfaj elterjedési és fészkelési területe ÉK-Szibéria tundráira korlátozódik, telelőterületei DK-Ázsiában, Indonéziában és Ausztráliában vannak. Vonulása során egyes egyedek egészen Nyugat-Európáig elkóborolnak, így ez a példány is feltehetőleg így került Magyarországra.

Az egyiptomi sakál valójában farkas, derült ki új genetikai vizsgálatokból. Az aranysakálok nagyra nőtt alfajának vélt állat inkább a farkasok csoportjába tartozik, és szoros rokonságban áll az északi kontinensek szürke farkasaival.

Nils Stenseth, az Oslói Egyetem munkatársa szerint az egyiptomi sakál vagy egyiptomi farkas néven is emlegetett Canis aureus lupaster nevű faj a genetikai elemzések szerint az egyetlen afrikai farkasfaj.

Canis aureus lupaster

A híres evolúciókutató, Thomas Huxley már a XIX. században felismerte a sakálfaj és az európai farkasok közötti hasonlóságokat. A mitokondriális DNS elemzésekor kiderült, hogy a Canis aureus lupaster inkább farkas, mint sakál, és szoros rokoni kapcsolatban áll az északi farkasokkal.

A kutatók javasolják, hogy afrikai farkasnak nevezzék a fajt, mivel példányaik csak Afrikában élnek - olvasható a PLoS ONE folyóiratban.