nanoHÍREK

Tizenötödik alkalommal kerül sor szeptember 21-én, szerda este a Budapest Science Meetupra. A helyszín a Szilvuplé, az előadások 7 órakor kezdődnek.

Glatz Gábor
ELTE TTK – Biokémia Tanszék

Jelátviteli fehérjék közötti interakciók vizsgálata - út a szelektív gátlószerek tervezéséhez

A sejten belüli jelátviteli folyamatok egyik legmeghatározóbb enzimei a proteinkinázok. Csekély számuk ellenére számtalan biológiai folyamatban vesznek részt (sejtosztódás, stresszválasz, apoptózis, stb.). Érdekességük, hogy katalitikus doménjeik szerkezete nagyon hasonló, így az eddigi ATP-kötő zsebekbe tervezett gátlószerek nem voltak szelektívek. De a proteinkinázok között létrejövő interakciók specificitását más szerkezeti elemek és régiók nagyban befolyásolják, és ezek tanulmányozásával már képesek lehetünk szelektív gyógyszeranyagok kifejlesztésére.

Molnár László
MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete

Változócsillagok új fényben a Kepler űrtávcsővel

Bár exobolygók százainak felfedezése önmagában is hatalmas teljesítmény, a Kepler képességei nem merülnek ki ennyiben. Magukról a csillagokról is egy sor újdonságot tudtunk meg, még olyanokról is, melyeket már egy évszázada kutatnak a földfelszínről. Ilyenek a pulzáló változók közé tartozó RR Lyrae csillagok, melyek a Kepler folyamatos és nagy pontosságú méréseinek hála, úgy tűnik, új oldalukról mutatkoznak meg nekünk. A félnapos pulzációs periódus és a földi nappal-éjszaka váltakozása eddig nem nagyon tette lehetővé az egymást követő ciklusok közvetlen összehasonlítását. Pedig a jelek szerint az eddig feltételezett, meglehetősen szabályos ismétlődéshez képest komoly változások történnek, amiket sikerült is modellszámításokkal reprodukálnunk. És reméljük, hogy ezek a jelenségek visznek közelebb minket egy száz éve ismert, de még megoldatlan rejtély, az RR Lyrae-k közel felénél jelentkező Blazskó-effektus megoldásához is.

Kitka Tamás
Semmelweis Egyetem – Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet

Alvás és EEG – hullámok a patkány fejéböl

Az alvást mindenki ismeri, legalábbis tapasztalati szinten, de ennél mélyebben kicsit kevesebben. Miért is csináljuk, mikor annyi szórakoztatóbb dolgot is művelhetnénk helyette? Ha sötétben elálmosodunk, világosban nehezen alszunk, akkor miért állítja az egészet a feje tetejére a jetlag? Ráadásul igen sok állat ezt az egészet fordítva csinálja... Az OK, hogy vannak agyhullámok, de mik is azok, és miért lelik egyes alakok kedvüket abban, hogy elektródákat pakolnak más emberek vagy állatok fejére? És ha már megteszik, mit látnak abban a sok összevissza vonalban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszem majd választ adni. Az előadás érinteni fogja a releváns biológiai ritmusokat, az alvás feltételezett biológiai jelentőségét, lesz benne egy csipet neurobiológia, és persze az alvás tanulmányozásának legelterjedtebb módszere, az EEG (elektroencefalográfia) is szóba fog kerülni.

Stöckert Gábor
Index

Végső visszaszámlálás

Júliusban Nagy Attila kollégámmal helyszíni riportsorozatban követtük végig az utolsó űrsiklóküldetést. Ott voltunk Floridában az Atlantis utolsó startjánál és landolásánál, a két esemény között pedig Houstonban néztük meg az amerikai űrhajózás több neves létesítményét. Élményeinket, cikkeinket az Index Végső visszaszámlálás nevű blogjában dokumentáltuk. Az előadás utunk fontosabb állomásait és történéseit foglalja össze, de lesznek a blogból kimaradt jelenetek és kulisszatitkok is, és szó esik majd a projekt utóéletéről.

Ma este 7 órakor kerül sor a Budapest Science Meetup sorozat januári programjára:

Baji Béla

Mi a permakultúra?

Az ausztrál Bill Mollison, a permakultúra fogalmának megteremtője, a következőképpen definiálja ezt a fogalmat: „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” 
Tehát olyan gazdasági, szociális és egyben ökológiai egységekről van szó, melyekben azok résztvevői, elemei (emberek, állatok, növények, a táj eredeti, és mesterséges úton létrehozott természet-földrajzi adottságai) között azok természete szerint egy kapcsolathálózat alakul ki. A permakultúra olyan mezőgazdasági rendszerek tudatos kiépítése, létrehozása, amely mintegy "maguktól" működnek, és feleslegessé teszi azoknak a ráfordításoknak a túlnyomó részét, amelyek egy konvencionális, vagy "öko" gazdálkodó egység, és a benne dolgozó emberek szükségleteinek kielégítéséhez szükségesek. 
Előadásomban először sematikus ábrákon bemutatnék kétféle ilyen ökölógiai egységet, , a polikultúrás tavat, és az erdőkertet. Majd egy rövid diavetítés keretében néhány képen bemutatnám a maguk valóságában, úgy ahogy sikerült megvalósítanom őket.

Bodor Péter

Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék

A ligeti szőlő (Vitis sylvestris C.C. Gmel.), avagy mentsük ami még menthető, ha tudjuk mi is az pontosan!

A szőlőtermesztéssel foglalkozó szakember és az átlag borfogyasztó számára a szőlő eredete egyaránt érdekes kérdés. Az bizonyított, hogy a termesztett szőlő a ligeti szőlőből (Vitis sylvestris C.C. Gmel.) alakult ki több ezer éves „nemesítés” útján. A ligeti szőlő egy kacsokkal kapaszkodó cserje, mely középhegységeinkben és folyóink árterein nagy tömegben élt a XIX. század végéig. Napjainkra ritka, védett fajjá vált, melynek megóvása feltétlenül megkívánja a növény morfológiai és molekuláris genetikai azonosítását és meglévő állományinak tanulmányozását. Azonosítását megnehezíti a szőlőültetvényekből kivaduló alanyok terjedése, ugyanis a különböző fajok megkülönböztetése morfológiai módszerekkel gyakran akadályokba ütközik.

Lendvai Csaba

Magyar Madártani Egyesület

A madárvonulás-kutatás múltja, jelene és jövője

A madárvonulás mindig is élénken foglalkoztatta az embereket. A madárgyűrűzést Hans Christian C. Mortensen dolgozta ki és alkalmazta először 1899-ben, seregélyeken. A világon harmadikként Magyarországon is megkezdődött a munka 1908-ban, Vönöczky Schenk Jakab vezetésével. A madárgyűrűzés célja, hogy a vadon élő madarak sorszámozott lábgyűrűvel történő egyedi megjelölésével információkat gyűjtsenek a madarak életéről. Acél- vagy alumínium gyűrűkkel kezdődött a munka. A megkerülések aránya nagyon alacsony volt, mivel az azonosításhoz újra meg kellett fogni a madarakat. Később egyre gyakoribbá vált a színesgyűrűk alkalmazása, amelyek már távcsővel, erősebb nagyítású teleszkópokkal leolvashatóak voltak. A megkerülések száma, így a munka hatásfoka ezzel megsokszorozódott, de még mindig nagy számban kellett madarakat jelölni, hogy értékelhető eredményt kapjunk. Az utóbbi években egyre kisebb méretű műholdas jeladók segítségével már néhány madár jelölésével is hasznos vonulási adatokhoz juthattunk. Pontos vonulási útvonalak, mintázatok válhatnak így ismertté nagyon rövid idő alatt. Hazánkban a fehér gólya, túzok, parlagi sas, kerecsensólyom és kék vércse esetében alkalmazták ezt a technikát nagy sikerrel. Szintén a legújabb módszerek közé sorolható az „izotóptechnika”, amely során a madarak tollainak izotóptartalom-vizsgálata nyújt segítséget a vonuláskutatásban.

Helyszín: Tűzraktér, Budapest VI. Hegedű u. 3.