nanoHÍREK

Fantasztikus képsorozatot készített az a hobbifotós, aki lencsevégre kapott egy bölényt kergető grizzlyt a Yellowstone Nemzeti Park egyik országútján. Alex Wypyszinski azért állt meg az út közepén, hogy a közelben lévő gejzíreket lefényképezze, amikor egyszer csak felbukkant a bölény, mögötte a grizzlyvel. Az állatok rá se hederítettek Wypyszinskire, amikor elrohantak az autó mellett.

A bölény lábain súlyos égési sérülések láthatók, valószínűleg az egyik gejzírnél éghetett meg. A medve végül nem járt sikerrel, és a bölényt pár nappal később a vadőrök szabadították meg a szenvedéstől.

A képek a Field&Stream oldalán érhetők el.

A Világegyetemet felépítő anyag nagyobb részét közvetlenül nem lehet megfigyelni. Sok közvetett megfigyelés és elméleti okfejtés utal azonban a feltehetőleg gyengén kölcsönható, egzotikus részecskék létezésére. A láthatatlan tömeget nem pillanthatjuk meg, azonban nyoma sokfelé felfedezhető, és alapvető szerepet játszik az Univerzum nagyléptékű szerkezetének kialakulásában. Egy friss képsorozat látványosan mutatja be ezt az egyébként láthatatlan világot, hogy hol és milyen formában akadhatunk a nyomára.

A fiatal magyar természetfotós a Veiola Environnement Wildlife Photographer of the Year fődíja után a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségének első díját is elnyerte Árnyjáték című felvételével, és őt választották az év természetfotósává is.

A versenyre idén 227 pályázó összesen 3996 felvétellel nevezett. Az Eifert János fotóművész vezette zsűri ezek közül választotta ki azt a 112-t, amelyek már láthatók a Magyar Természettudományi Múzeumban. A pályázaton 12 kategóriában osztottak ki díjakat.

Az összes nevezett kép megtekinthető a Fotoklikk oldalán, beszámoló a díjátadóról pedig a Greenfon olvasható.

Fotó: Bagyura János

via MME

Az orosz kutató az 1950-es években kezdte el a végül közel 50 éven át tartó háziasítási kísérletet, mely során az emberrel szemben legkevésbé félénk ezüstrókákat kiválogatták, és azokat tenyésztették tovább. A vizsgálat végére már-már kutyaszerű, lógó fülű, kunkori farkú és időnként foltos rókákat kaptak. Az állatok nemcsak külsőleg, de viselkedésükben is a kutyára kezdtek el hasonlítani, szívesen voltak a gondozókkal, és örömükben csóválták a farkukat.