nanoHÍREK

Túlhalászás, az élőhely megváltozása és a környezetszennyezés miatt 43 földközi-tengeri halfaj tűnhet el a következő években a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint. A szervezet veszélyeztetett fajokat tartalmazó vörös listáján cápák, ráják és csontoshalak is szerepelnek, utóbbiaknak legkevesebb 12 faját fenyegeti kihalás.

Eltűnhet a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus), a barna fűrészes sügér (Epinephelus marginatus), a farkassügér (Dicentrarchus labrax) és a hekk (Merluccius merluccius) is. Utóbbiak hamarosan a végveszélyben lévő fajok listáját gyarapíthatják - közölte kedden a szervezet.

Tonhalak

A többi tengerhez hasonlóan a legnagyobb gondot itt is a túlhalászás jelenti. "Különösen aggasztó a kékúszójú tonhal helyzete a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceán keleti vidékén" - mondta Kent Carpenter, az IUCN tengeri halakkal foglalkozó szakembere, aki szerint az utóbbi 40 évben máris felére csökkent a tonhalak termékenysége. Komoly problémát okoznak a vonóhálók is, melyekben sok olyan hal is fennakad, amelyet aztán nem hasznosítanak. Ezek a hálók emellett roncsolják a tengerfeneket is, azt a réteget, ahol sok halfaj él és szaporodik.

Az IUCN teljes jelentése angol nyelven elérhető itt.

A halak fel tudják mérni riválisaik másik nemre gyakorolt vonzerejét, és párzási viselkedésüket annak megfelelően alakítják, állítják német biológusok.  A kutatók megállapították, hogy ha a Poecilia mexicana nevű fogasponty hímje konkurensét vonzónak és szexuálisan aktívnak ítéli meg, látványosan elfordul attól a nősténytől, amelyre eredetileg szemet vetett, és egy másikhoz úszik, amelyik valójában egyáltalán nem érdekli. David Bierbach, a frankfurti Goethe Egyetem biológusa szerint ugyanis a hím attól tart, hogy kiszemeltjét elragadják tőle, ezért igyekszik megtéveszteni riválisát. Hasonló viselkedést eddig leginkább főemlősök és magasabb rendű állatok esetében feltételeztek.

Egy Poecilia mexicana

A kísérletek során a kutatók egy hetet hagytak a fogaspontyoknak, hogy megismerjék egymást az akváriumban. Egyes hímeket mindig leválasztottak, hogy egyedülállónak tűnjenek fel, másokat pedig nőstények közelében tartottak, hogy konkurenseik szexuálisan aktívként sorolják be őket.

A természetben is vannak szexuálisan inaktív egyedek, például a betegek, sérültek vagy alultápláltak - ilyen riválisokra vétek lenne energiát pazarolni. Vonzónak elsősorban a nagytestű hímek számítanak, amelyek általában színesebbek is. Ha nagyobb testű, aktív hímek bukkantak fel a közelben, a halak azonnal abbahagyták a kiszemelt nőstény párzóképességének firtatását.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen halfajokra - egyáltalán állatokra - érvényes az új felfedezés.

Forrás: MTI