nanoHÍREK

Elpusztult Nuru, a Szegedi Vadaspark recés zsiráfja (Giraffa camelopardalis reticulata), az állattal egy gyors lefolyású bakteriális fertőzés végzett. A fiatal állatot december 19-én reggel találták holtan gondozói. Az rögtön kiderült, hogy nem baleset vezetett az állat pusztulásához, hanem egy nagyon gyors lefolyású, végzetes fertőzés. Az előző nap semmilyen betegségre utaló tünetet nem észleltek a gondozók, és Nuru a délutáni takarmányadagját is gond nélkül elfogyasztotta.

Az állat hasa feltűnően puffadt volt, aminek alapján először bélelzáródásra gondoltak a szakemberek. Az állatkert állatorvosa azonnal felboncolta az állatot, és a béltraktusban, a vesében és szíven is gyulladásos megbetegedés bizonyítékait találta. Konzultáltak a Fővárosi Állatkert főállatorvosával, majd saját és mások tapasztalatai alapján a legvalószínűbbnek egy Clostridium nemzetségbe tartozó kórokozó okozta fertőzést jelöltek meg az állat pusztulásának okaként.

A Clostridium baktériumok közé rendkívül veszélyes kórokozók is tartoznak, a tetanusz és a botulizmus az emberre is végzetes lehet. Ezek az anaerob baktériumok főleg a talajban élnek, de a szennyezett élelmiszerekben, illetve a bélben is megtalálhatók. Tetanusz ellen a vadaspark állatait is oltják, de ez nem nyújt védelmet több más Clostridium fajok okozta fertőzéssel szemben. Feltételezhető, hogy az immunrendszer egyedi különbségei is szerepet játszanak abban, hogy melyik állat betegszik meg. Bár szerencsére nem túl gyakori, az állatkerti világban nem egy esetben történt már hasonlóan tragikusan végződő, gyors lefolyású, Clostridium okozta pusztulás: a közelmúltban például a Fővárosi Állatkert egy elefántjának halálát okozta hasonló fertőzés.

Nuru elpusztulása után a szakemberek megtették a szükséges intézkedéseket a két másik zsiráf és a gondozók védelme érdekében. A vadasparknak a zsiráf-fajmegmentési programban való részvételét az eset nem befolyásolja, hiszen nem a tartóhely és a gondozás hiányosságai vezettek az állat pusztulásához. Az, hogy újra háromtagú lesz-e a zsiráfcsapat vagy más megoldás születik, a programmal való egyeztetés után derül ki.

MTI

Összegömbölyödve leginkább egy páncélozott labdára vagy rücskös sárgadinnyére hasonlítanak a Szegedi Vadaspark legújabb lakói, a háromöves tatuk vagy matakók (Tolypeutes matacus), melyeket a karanténidőszak letelte után már a látogatók is megfigyelhetnek.

Az öttagú fiúcsapathoz egy csehországi magántenyésztőtől állatcsere révén jutott hozzá a szegedi állatkert - mondta Veprik Róbert, az intézmény igazgatója az MTI-nek. A közeljövőben szeretnének nőstényeket is találni a fiatal felnőtt egyedek mellé.

A tatuk közül a háromöves az, amely képes teljes mértékben összegömbölyödni, ekkor valóban olyanok, mint egy jól páncélozott focilabda. Tökéletesen záródik a páncélzatuk, nem adva támadási felületet a ragadozóiknak. Az állatok azonban nem csak így védekeznek a külső veszélyek ellen: néhány pillanat alatt képesek magukat elásni, páncéljuk földből kikandikáló csúcsa pedig megtévesztésig hasonlít egy kődarabra.

A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó másik jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Kifejezetten mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne.

Dél-Amerika - Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay - száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. Elsősorban rovarokkal, azon belül is hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Főként kiváló szaglása vezérli a zsákmány felkutatásában. Bár a tatufajok többsége éjszakai életmódot él, mind közül a matakók a leginkább aktívak nappal, így a gondozók bíznak abban, hogy a Vadasparkban a napfényes időben is sokat fognak mozogni, így a látogatók is megcsodálhatják fura járásukat.

A tatuk a vendégizületesek közé tartoznak, amely egy csupa emlős furcsaságokat tömörítő rendszertani csoport. Olyan állatokat tömörít, mint a Szegeden is látható sörényes hangyász és a kétujjú lajhár. A tatuk között egérnagyságút éppúgy találunk, mint óriást, amely 60 kilogramm súlyú is lehet. Sőt, a régmúltban még nagyobb fajok is éltek, mint például a Glyptodon. Az egy tonna súlyú és két méter hosszú tatufajjal valószínűleg az Amerikát meghódító emberek is találkozhattak, sőt, egyes feltételezések szerint éppen ők pusztították ki mintegy 10 ezer évvel ezelőtt.