A fogságban tartott társas prérikutyák többször csókolgatják és ölelgetik egymást, ha figyelik őket az állatkerti látogatók - idézte amerikai kutatók megállapítását hétfőn a BBC hírportálja (http://newsvote.bbc.co.uk).
A Saint Lousi-i Washington Egyetem kutatói 25 feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) viselkedését tanulmányozták a helyi állatkertben. A kutatás eredményei segíthetnek abban, hogy állatok viselkedésének tanulmányozásánál a vizsgálódók megkülönböztethessék, milyen változást okoz abban maga a megfigyelés.
Adam Eltorai munkatársaival egy nyári szezonon át követte nyomon a társas prérikutyák viselkedését, közben pedig az érdeklődő látogatók számát is feljegyezték. A kutatók szerint az állatok élvezték a figyelmet, amint a bámuló tömeg nőtt.
A felnőttek többet pihentek, és kevesebb időt töltöttek a lehetséges fenyegetések keresésére. "Ha több ember figyelte őket, a felnőtt prérikutyák jóval gyengédebbek lettek, többet csókolgatták és érintették egymást, és kevesebbet harcoltak" - idézte fel Eltorai.
A fiatal állatok azonban ezzel éppen ellentétesen viselkedtek: nagyobb közönség előtt többet küzdöttek egymással, és kevesebbet csókolgatták társaikat. A kutatók úgy vélik, hogy náluk a látogatók nagyobb száma inkább a stresszhatást növelte.
A feketefarkú prérikutya társaságkedvelő állat. Bonyolult, állandóan bővített föld alatti járatokban, igen nagy kolóniákban él. A járatrendszerből kürtők nyílnak a szabadba, melyek kijáratként, menekülő útvonalként és szellőzőnyílásként funkcionálnak. A prérikutyák őrszemeket állítanak, amelyek figyelmeztetik a többieket, ha ragadozó tűnik fel. Nyelvük meglepően összetett, vinnyogó ugatásukkal informálni tudják a többieket a közelgő ragadozó színéről, méretéről, mozgási irányáról, sebességéről és fajtájáról is.

A fogságban tartott társas prérikutyák többször csókolgatják és ölelgetik egymást, ha figyelik őket az állatkerti látogatók, állapították meg amerikai kutatók. A Saint Louis-i Washington Egyetem szakemberei 25 feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) viselkedését tanulmányozták a helyi állatkertben.

Adam Eltorai munkatársaival egy nyári szezonon át követte nyomon a társas prérikutyák viselkedését, közben pedig az érdeklődő látogatók számát is feljegyezték. A kutatók szerint az állatok élvezték a figyelmet: a felnőttek többet pihentek, és kevesebb időt töltöttek a lehetséges fenyegetések keresésével. "Ha több ember figyelte őket, a felnőtt prérikutyák jóval gyengédebbek lettek, többet csókolgatták és érintették egymást, és kevesebbet harcoltak" - mondta Eltorai.

A fiatal állatok azonban ezzel éppen ellentétesen viselkedtek: nagyobb közönség előtt többet küzdöttek egymással, és kevesebbet csókolgatták társaikat. A kutatók úgy vélik, hogy náluk a látogatók nagyobb száma inkább növelte a stresszhatást.

A feketefarkú prérikutya társaságkedvelő állat. Bonyolult, állandóan bővített föld alatti járatokban, igen nagy kolóniákban él. A járatrendszerből kürtők nyílnak a szabadba, melyek kijáratként, menekülő útvonalként és szellőzőnyílásként funkcionálnak. A prérikutyák őrszemeket állítanak, amelyek figyelmeztetik a többieket, ha ragadozó tűnik fel. Nyelvük meglepően összetett, vinnyogó ugatásukkal informálni tudják a többieket a közelgő ragadozó színéről, méretéről, mozgási irányáról, sebességéről és fajáról is.

MTI