nanoHÍREK

Hortobágyi madarászok egy szibériai partimadárfaj, a hegyesfarkú partfutó (Calidris acuminata) kóborló példányát figyelték meg szerdán, egy vizes élőhelyen. Hazánk területén ez az első bizonyított megfigyelése ennek a fajnak, ezzel a Magyarországon regisztrált madarak száma 404-re emelkedett. Legutóbb tavaly októberben gyarapodott hazánk madárvilága, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vas megyei helyi csoportja egy kékfarkút fogott a tömördi gyűrűző állomáson.

Hegyesfarkú partfutó (képünk illusztráció)

A hegyesfarkú partfutó megfigyelt példánya egy havasi partfutókból és más partimadár-fajokból álló csoportban bukkant fel, később több terepmadarásznak is sikerült megfigyelnie. A madárfaj elterjedési és fészkelési területe ÉK-Szibéria tundráira korlátozódik, telelőterületei DK-Ázsiában, Indonéziában és Ausztráliában vannak. Vonulása során egyes egyedek egészen Nyugat-Európáig elkóborolnak, így ez a példány is feltehetőleg így került Magyarországra.

Első alkalommal sikerült lencsevégre kapni egy mindössze 1 milliméteres szárnyfesztávolságú parazita fürkészdarázs (Trichogramma sp.) repülését. A holland Wageningen Egyetem kutatói nagysebességű kamerák segítségével 22 000 kép/másodperc frekvenciájú felvételeket készítettek az állatról. (A televíziók képfrekvenciája 25 kép/másodperc.)

A fürkészdarázs másodpercenként 350-szer csap le a szárnyával

Az apró rovar lepkék petéibe rakja le a saját petéit, s ezért előszeretettel használják a biológiai védekezés részeként káros lepkefajok ellen. A kutatók tudták, hogy a fürkészdarázs nagyobb rovarokra kapaszkodva, potyautasként utazik egyik helyről a másikra, de mostanáig még senki nem látta repülni.

A darázs tömege csupán 25 mikrogramm (a gramm negyvenezred része), de nem ez a legkisebb rovar: egy tanzániai fürkészdarázs szárnyának a fesztávolsága mindössze 0,3 milliméter.

Május elsején egy igazán ritka, hófehér kivifióka lepte meg Új-Zéland nemzeti vadvédelmi központjának munkatársait. A szakemberek szerint ez az első fogságban kikelt fehér kivi.

Az állatot Manukurának nevezték el, a helybéli maori közösség idős tagjai egy új kezdet jelének tekintik. A fióka nem albínó, hanem a kivik egy ritka változatának leszármazottja, melyből néhány példány tavaly került át a Little Barrier-szigetről a vadasparkba, hogy javítsák az ott élő kivik genetikai állományát.

A parkban különösen sikeres volt idén a kivik szaporodási időszaka, ugyanis míg 2005 és 2010 között mindössze 10 fióka kelt ki, addig idén 14 fiókával gyarapodott az állomány.

A fiókák várhatóan 4-6 hónapig maradnak a központban, majd amikor már elég nagyok ahhoz, hogy megvédjék magukat, szabadon engedik őket a szomszédos védett erdőben.

Az Új-Zélandon őshonos, röpképtelen kivik öt fajba tartoznak, és mindegyikük veszélyeztetett

A hosszúszárnyú bálna Ausztrália nyugati partjai mellett gabalyodott halászhálóba. Az állatot műholdas nyomkövetővel látták el, hogy ne veszítsék szem elől, és etetik, amíg nem sikerül kiszabadítani. A tervek szerint egy csónakkal közelítik majd meg a bálnát, és úgy oldják le róla a köteleket.

Ajánlat:

• Farka alapján azonosították a rekorder nőstény bálnát
• Tartós barátságokat kötnek a hosszúszárnyú bálnák
• Először fotózták le egy újszülött hosszúszárnyú bálna első levegővételét - kép

Elvileg mindennel lehet zenélni, ami szikrázik vagy ívet húz, és ezek közül a leglátványosabb a Tesla-tekercs, mely nagyfrekvenciájú magasfeszültséget állít elő. Amikor hangszóró helyett Tesla-tekercset használnak, akkor az elektromos teljesítmény közvetlenül, membránok és egyéb mechanikai közbeiktatások nélkül alakul hanggá.

Zenélő Tesla-tekercsekről itt olvashat bővebben.

Dumbó-polipnak is nevezik a Grimpoteuthis bathynectes mélytengeri puhatestűt, melynek egy példányát 2000 méter mélyen, Oregon partjaitól körülbelül 320 kilométerre filmeztek le a Csendes-óceánon a Washington Egyetem kutatói. A polipnak két szárnya, vagyis valójában két uszonya is van, melyekkel kecsesen navigál úszás közben. A felvétel még 2005 szeptemberében készült a VISIONS ’05 expedíció keretében.

Az óceánok fenekén lévő forróvizes források, úgynevezett hidrotermális kürtők közelében élő mélytengeri polipokról nagyon keveset tudni. A Grimpoteuthis nembe tartozó fajok a legmélyebb helyeken élő polipok, általában 3-4000 méter között fordulnak elő, de egyes fajaik a tenger szintje alatt 7000 méterrel élnek. Közös jellemzőjük a két uszony a testük két oldalán, melyek Walt Disney kiselefántjának, Dumbónak a füleire hasonlítanak - innen kapták hétköznapi nevüket is.

Lezárult a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása a 2012-es év madaráról. A legtöbb szavazat az egerészölyvre (Buteo buteo) érkezett, így jövőre ennek a ragadozó madárnak a védelmével foglakozik kiemelten a szervezet. Az elmúlt három hónapban 11.165 voks érkezett a három jelölt madárfajra, a második helyen - alig több mint 180 szavazattal lemaradva - a fekete rigó (Turdus merula) végzett, de sokan támogatták a vörös vércsét is (Falco tinnunculus).  Az egerészölyv győzelméhez vélhetően a védett madarak, köztük ragadozók lőhetővé tételével kapcsolatban felmerül vadászati kezdeményezések is hozzájárultak.

Egerészölyv

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Nevét arról kapta, hogy előszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sőt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el így. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.

Az kampány január elsejével indul, a most következő hónapok a szakmai és kommunikációs anyagok elkészítésével telnek. Az MME tudományosan alátámasztott tényekkel szeretné cáfolni a faj túlszaporodásáról és táplálkozási szokásairól elterjedt téves információkat. Az országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések eredményei alapján az egerészölyv hazai állománya nem mutatott lényeges változást az elmúlt 10 évben. A korábbi célzott táplálékvizsgálatok azt mutatják, hogy a faj apróvadra és háziállatokra gyakorolt hatása elenyésző, míg komoly gazdasági hasznot hajt a mezőgazdálkodóknak rágcsálófogyasztásával. Ezen vizsgálatok eredményeit szintén további szisztematikus adatgyűjtéssel kívánja igazolni a szervezet.

Biztosítani kell az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-faj törvényes hazai védettségét, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket. Ez azért is nagyon fontos, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyeztetésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozó madár is áldozatul esne.

A matematika több is lehet, mint szigorú tudomány: ezt tapasztalhatjuk meg Egerben 2011. május 13-14-én.

Az ÉlményMűhely – Mozgalom az Élményközpontú Matematika-oktatásért 2008-ban indult útjára a pécsi Ars GEometrica művészet- és tudományközi találkozó nemzetközi elismertségnek örvendő tudósai, művészei és pedagógusai összefogásával.

Az egri Eszterházy Károly Főiskolán megrendezett kreatív nap keretében ismét játszani, felfedezni hívják Eger város és az ország iskolásait, szüleiket, tanáraikat, főiskolásokat, egyetemistákat és minden érdeklődőt. A cél az, hogy megmutassák: a matematika a közös élmények, felismerések forrása, az örömteli alkotás eszköze.

A két nap során lesznek szabadon látogatható rendhagyó matekórák, játszóházak és alkotóműhelyek, előadások, kiállítások, hatalmas molekula-építés, színdarab neves matematikus – Mérő László – szereplésével, de még tudományos alapú virágültetés is az egri strandon. A részletes program ezen az oldalon olvasható.

Az alábbi kisfilmben egy olyan biometrikus eszköz látható, amellyel azonosíthatták Oszama bin Laden ujjlenyomatát, retináját és arcát a rajtaütés után:

A biometrikus azonosításról többet megtudhat korábbi cikkünkből.

Budapesten és Debrecenben láthatjuk néhány napig a "The Large Hadron Collider - entering a New Era of Fundamental Science" című kiállítást, amely a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a Nagy Hadronütköztetőt mutatja be a nagyközönségnek.

A Nagy Hadronütköztető az emberiség egyik legnagyobb és legbonyolultabb tudományos kísérleti eszköze, amelynek adataiból az anyag eddig ismeretlen mélységeibe nyerhetünk majd bepillantást.

A kiállítást Prof. Rolf Heuer, a CERN (európai részecskefizikai kutatóközpont) főigazgatója nyitja meg 2011. május 10-én (kedden) 15.00 órakor az ELTE TTK Északi Tömbjében (Budapest, Pázmány P. Sétány 1/A, Gömb Aula). Az ünnepélyes megnyitóra minden érdeklődőt szívesen látnak a szervezők. A megnyitót egy szeminárium követi az ELTE TTK Konferencia Termében (-1. szint).

A kiállítás május 10-20. között tekinthető meg Budapesten, június 1-10. között pedig Debrecenben. Hétköznaponként 8-18 óra között látogatható, középiskolás csoportoknak tárlatvezetést biztosítanak.

A kiállítás megrendezését a CERN, a NIH, az MTA, az ELTE, a KFKI RMKI, valamint az ATOMKI és a DE támogatja.