nanoHÍREK

Nagysebességű videofelvételek segítségével kétszáz év után kiderült, hogy mégsem úgy isznak a kolibrik, mint ahogy korábban gondolták. Eddig azt feltételezték, hogy a folyadékot az úgynevezett kapilláris emelkedésnek megfelelően veszik fel – ez az a jelenség, amikor egy vékony csövet beledugunk a vízbe, és a víz szintje a folyadék és a cső részecskéi között létrejövő kölcsönhatás miatt a csőben magasabb, mint azon kívül.

A kutatók rájöttek, hogy a kolibrik nyelve teljesen más elven működik: amikor a folyadékba ér, akkor a nyelvben lévő csövek oldala megnyílik, és akkor záródnak vissza, amikor a madár visszahúzza a nyelvét.

A szárnyaikkal másodpercenként akár 90-szer csapkodó kolibrik táplálékának nagy részét az energiadús nektár képezi. Ebből akár saját testsúlyuknak megfelelő mennyiséget (vagy annak többszörösét) is képesek elfogyasztani egyetlen nap alatt.

Ritka eseményt sikerült megörökítenie egy dél-kínai állatkert biztonsági kamerájának: az állatkert békés óriáspandája megkergette, majd el is kapta a kifutójába beröppenő pávát. A madár reggeli fürdőzés közben zavarta meg a pandát, amely rögtön a páva után vetette magát, és rövid fogócska után meg is ölte a madarat.

Az óriáspandák azon medvék közé tartoznak, amelyek nagyobb részt növényi táplálékot fogyasztanak (étrendjük 99%-át bambusz alkotja), de alkalmanként fogyasztanak tojást, halat és rágcsálókat is.

Az óriáspanda kizárólag Kínában honos, és még a más országokban élő állatkerti példányok is mind kínai tulajdonban vannak. A veszélyeztetett fajok egyik gyakran emlegetett zászlósfajának számít, még a legoptimistább becslések szerint is maximum 2000 példányuk élhet vadon.

Kedden reggelre elpusztult Bimba, az idén érkezett nőstény jegesmedve a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az intézmény honlapján alig egy nappal korábban közölték, hogy Bimbát összeengedték Vitussal, a másfél évtizede Budapesten élő hímmel (lásd itt).

Bimba (Forrás: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állat- és Növénykert)

Bimba azért érkezett idén Olaszországból (a Pistoiai Állatkertből), hogy az aktuális párzási időszakot már Vitussal töltse.

Vitus 1991-ben született Kölnben, és 1994-ben érkezett Budapestre a korábbi nőstény, Lady mellé (Lady 1990-ben született Budapesten). A hosszú évek alatt azonban nem született közös utódjuk. 2009-ben mindkét állaton szaporodásbiológiai vizsgálatot végeztek, és kiderült, hogy Ladynek nem lehet utódja.

A Fővárosi Állat- és Növénykert ezért az európai állatkertek jegesmedve-tenyésztő programján belül új nőstényt kért Budapestre. Így érkezett Toszkánából Bimba, a középkorúnak számító, 23 éves állat, akinek korábban már három bocsa is volt. Ugyanekkor Ladyt - mivel teljes bemutatás-értékű állat - egy dániai állatkertbe szállították.

Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője elmondta: sajnos Bimba kedden reggelre elpusztult. Ennek okát vizsgálják, és előzetes eredményként elmondható, hogy a máján volt egy daganat. Biztosan állítható, hogy az állat pusztulása nem tartási problémára vezethető vissza, és Vitusnak, a hímnek sem volt köze hozzá. A két állat jól megvolt együtt, amennyire ez egy a természetben magányosan élő állatnál elmondható.

Az olasz állatkertet értesítették (inkább érzelmi okokból), és felvették a kapcsolatot az európai tenyészprogram koordinátorával, bejelentve az igényt az új nőstényre.

Ajánlat:

• Toszkánából érkezett jegesmedve Budapestre

Egy belga gólyakamera örökítette meg az alábbi videót, amelyen egy fekete gólya próbálja megvédeni a tojásait egy nyuszttól. A tolvajt látszólag nem nagyon hatják meg a gólya erőteljes csípései, és belakmározik a tojásokból, a teljes fészekaljat elpusztítva.

A nyuszt később még visszatért a fészekhez.

Egy jó hír a mindennapok rohanásában: Pesthy Gábor kollégánk munkáját Hevesi Endre-díjjal ismerte el a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A díjban azok az újságírók részesülhetnek, akik az előző évben a tudomány és a technika új lehetőségeinek, eredményeinek népszerű ismertetése érdekében a legtöbbet tették. Az ünnepélyes díjátadásra 2011. április 29-én került sor.

Gábor közel négy éve az [origo] Tudomány rovatának munkatársa. Munkájának köszönhetően rovatunk jelentősen erősödött az élettudományok, főként az evolúcióbiológia területén. Gábor biológiában való jártassága, tudása biztosabb alapokra helyezte ilyen témájú cikkeinket.

Gábor számos más területen is kitűnő ismeretterjesztő munkát végez. 2005-2008 között a National Geographic online szerzője, 1991-1998 között az OrvosTudomány (Scientific American Medicine magyar kiadása) szerkesztője, majd főszerkesztője volt. Több mint 30 angol, illetve francia nyelvű – főként biológiai, azon belül is állattani – könyv fordítását végezte el (pl. Gerald Durrell: Vadak a vadonban, a Helikon állattani sorozatának több kötete, David Attenborough: Az élővilág atlasza).

Gábor 1954-ben született Budapesten, nős, két gyermek édesapja. Tanulmányait a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban (1969-1973), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol biológia-kémia szakos diplomát szerzett (1974-1979). Egyetemi doktori fokozatot állatszervezettanból ért el 1983-ban.

Munkájának méltó elismerése a díj, amihez ezúton is gratulálunk!

Simon Tamás

* * *

Gábor mellett idén Simon Ágnes (Természet Világa, Élet és Tudomány) részesült Hevesi Endre-díjban. Az Életműdíjat Kovács Győző (Élet és Irodalom, telehaz.hu, Romániai Magyar Szó, Természet Világa) kapta.

Tíz nagyon szép könyvet osztunk ki azok között, akik ma (csütörtökön) 15 óráig elküldik a science@origo.hu címre a választ a következő kérdésekre: miről szól ma a Mindentudás Egyeteme 2.0 (http://mindentudas.hu) kerekasztal-beszélgetése, és melyik tévécsatornák közvetítik?

Ezt a könyvet ajánlja fel a program: Mindentudás Egyeteme 6.

Bonyolult tutajt képezve élik túl az árvizeket a Dél-Amerikában őshonos tűzhangyák (Solenopsis invicta), fejtették meg amerikai mérnökök. A rágóikkal és lábaikkal egymásba csimpaszkodó hangyák akár hónapokig is képesek így a víz felszínén lebegni. A külső vázukra tapadt levegőbuborékoknak köszönhetően a rovarok nem merülnek a víz alá, és nedvesek sem lesznek.

A kutatók eredményeikről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) számoltak be.

Ajánlat:

• Hangyákat zombivá alakító új gombafajokat fedeztek fel
• Hangyák védik az akáciafákat az elefántoktól

Két újabb Australopithecus sediba leletet jelentettek be dél-afrikai kutatók egy antropológiai konferencián: a tizennyolc hónapos csecsemő és a felnőtt maradványait két másik, már tavaly bemutatott részleges csontváz mellett találták. A faj jelentősége, hogy tisztázhatja a korai emberfélék és a Homo nem első képviselői közötti evolúciós kapcsolatot.

A fiatal fiú egyed koponyája

A négy emberős kétmillió évvel ezelőtt véletlenül zuhanhatott az 50 méter mély barlangba, amelyben az emberféléken kívül több emlős, például egy kardfogú tigris, egy antilop, sőt egy ló maradványait is megtalálták. A kutatók feltételezik, hogy az emberfélék nagyjából egy időben halhattak meg, és ismerhették is egymást. A leletek azért különösen jelentősek, mert ritka, hogy egy emberőstől csecsemő, gyerek és felnőtt maradványokat is találnak – ráadásul egyszerre. A kutatóknak így lehetőségük van tanulmányozni az A. sediba egyedfejlődését.

A fosszíliák a primitív jegyek (például kis koponya) mellett modern vonásokat is mutatnak, a medencecsont például egyértelműen jelzi, hogy az emberős már két lábon járt, sőt talán még futni is tudott. Az Australopithecus sediba jelentőségéről többet is megtudhat tavalyi cikkünkből.

Tíz nagyon szép könyvet osztunk ki azok között, akik ma (szerdán) 14 óráig elküldik a science@origo.hu címre a választ a következő kérdésekre: miről szól ma a Mindentudás Egyeteme 2.0 (http://mindentudas.hu) kerekasztal-beszélgetése, és melyik tévécsatornák közvetítik?

Ezt a könyvet ajánlja fel a program: Mindentudás Egyeteme 6.

Túlhalászás, az élőhely megváltozása és a környezetszennyezés miatt 43 földközi-tengeri halfaj tűnhet el a következő években a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint. A szervezet veszélyeztetett fajokat tartalmazó vörös listáján cápák, ráják és csontoshalak is szerepelnek, utóbbiaknak legkevesebb 12 faját fenyegeti kihalás.

Eltűnhet a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus), a barna fűrészes sügér (Epinephelus marginatus), a farkassügér (Dicentrarchus labrax) és a hekk (Merluccius merluccius) is. Utóbbiak hamarosan a végveszélyben lévő fajok listáját gyarapíthatják - közölte kedden a szervezet.

Tonhalak

A többi tengerhez hasonlóan a legnagyobb gondot itt is a túlhalászás jelenti. "Különösen aggasztó a kékúszójú tonhal helyzete a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceán keleti vidékén" - mondta Kent Carpenter, az IUCN tengeri halakkal foglalkozó szakembere, aki szerint az utóbbi 40 évben máris felére csökkent a tonhalak termékenysége. Komoly problémát okoznak a vonóhálók is, melyekben sok olyan hal is fennakad, amelyet aztán nem hasznosítanak. Ezek a hálók emellett roncsolják a tengerfeneket is, azt a réteget, ahol sok halfaj él és szaporodik.

Az IUCN teljes jelentése angol nyelven elérhető itt.