Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Új önkiszolgáló éttermek nyíltak az indiai keselyűknek

A világ legveszélyeztetettebb madarainak az Indiában élő keselyűket - például hosszúcsőrű keselyű (Gyps indicus), bengál keselyű (Gyps bengalensis) - tartják, melyek állománya az utóbbi húsz évben drasztikusan csökkent. A felelős a diklofenák nevű gyulladáscsökkentő, amelyet az 1990-es évek óta széleskörűen alkalmaznak Indiában a szarvasmarhák körében. A szer a marha tetemének fogyasztása révén kerülhet a keselyű szervezetébe, és pusztulással járó veseelégtelenséget okoz. Az összefüggésre 2004-ben jöttek rá, és a diklofenák állatgyógyászati használatát 2006-ban be is tiltották. Ennek ellenére máig hozzáférhető, és használják is az állattartók. (A szert Európában alapból nem is engedélyezték.)

Becslések szerint az ázsiai keselyűk 99,9%-a pusztult el az elmúlt húsz évben, többségük a diklofenák miatt, s ezzel együtt elszaporodtak a kóbor kutyák, a patkányok és a különféle betegségek. A keselyűk visszatérése tehát számos előnnyel járna, s ennek érdekében egyre több keselyűétterem nyílik Indiában, ahol a madarak diklofenáktól mentes húst fogyaszthatnak.

A legutóbbi három étterem Punjab tartományban nyílt, egy pedig várhatóan február végén kezdi meg üzemelését Maharashtra tartományban. A bivalyokat, marhákat a falusiaktól szerzik be, s a tetemekért körülbelül 13 000 forintot (3000 rúpia) fizetnek a gazdáknak, ami háromszor annyi, mint amit a vágóhídon kapnának az állatért. A hús diklofenák mentességéről minden alkalommal megbizonyosodnak, mielőtt kihelyeznék azt a lekövezett, fallal körülvett etetőbe.

A keselyűk pusztulását az éttermek nem fogják megállítani, csak lassíthatják azt. A változáshoz a diklofenák teljes körű mellőzésére volna szükség, ám kérdéses, hogy ez bekövetkezik-e az ázsiai keselyűk kihalása előtt.

Forrás: Scientific American


Ajánlat:

0 Tovább

Közönség előtt gyengédebb társaival a prérikutya

A fogságban tartott társas prérikutyák többször csókolgatják és ölelgetik egymást, ha figyelik őket az állatkerti látogatók - idézte amerikai kutatók megállapítását hétfőn a BBC hírportálja (http://newsvote.bbc.co.uk).
A Saint Lousi-i Washington Egyetem kutatói 25 feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) viselkedését tanulmányozták a helyi állatkertben. A kutatás eredményei segíthetnek abban, hogy állatok viselkedésének tanulmányozásánál a vizsgálódók megkülönböztethessék, milyen változást okoz abban maga a megfigyelés.
Adam Eltorai munkatársaival egy nyári szezonon át követte nyomon a társas prérikutyák viselkedését, közben pedig az érdeklődő látogatók számát is feljegyezték. A kutatók szerint az állatok élvezték a figyelmet, amint a bámuló tömeg nőtt.
A felnőttek többet pihentek, és kevesebb időt töltöttek a lehetséges fenyegetések keresésére. "Ha több ember figyelte őket, a felnőtt prérikutyák jóval gyengédebbek lettek, többet csókolgatták és érintették egymást, és kevesebbet harcoltak" - idézte fel Eltorai.
A fiatal állatok azonban ezzel éppen ellentétesen viselkedtek: nagyobb közönség előtt többet küzdöttek egymással, és kevesebbet csókolgatták társaikat. A kutatók úgy vélik, hogy náluk a látogatók nagyobb száma inkább a stresszhatást növelte.
A feketefarkú prérikutya társaságkedvelő állat. Bonyolult, állandóan bővített föld alatti járatokban, igen nagy kolóniákban él. A járatrendszerből kürtők nyílnak a szabadba, melyek kijáratként, menekülő útvonalként és szellőzőnyílásként funkcionálnak. A prérikutyák őrszemeket állítanak, amelyek figyelmeztetik a többieket, ha ragadozó tűnik fel. Nyelvük meglepően összetett, vinnyogó ugatásukkal informálni tudják a többieket a közelgő ragadozó színéről, méretéről, mozgási irányáról, sebességéről és fajtájáról is.

A fogságban tartott társas prérikutyák többször csókolgatják és ölelgetik egymást, ha figyelik őket az állatkerti látogatók, állapították meg amerikai kutatók. A Saint Louis-i Washington Egyetem szakemberei 25 feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) viselkedését tanulmányozták a helyi állatkertben.

Adam Eltorai munkatársaival egy nyári szezonon át követte nyomon a társas prérikutyák viselkedését, közben pedig az érdeklődő látogatók számát is feljegyezték. A kutatók szerint az állatok élvezték a figyelmet: a felnőttek többet pihentek, és kevesebb időt töltöttek a lehetséges fenyegetések keresésével. "Ha több ember figyelte őket, a felnőtt prérikutyák jóval gyengédebbek lettek, többet csókolgatták és érintették egymást, és kevesebbet harcoltak" - mondta Eltorai.

A fiatal állatok azonban ezzel éppen ellentétesen viselkedtek: nagyobb közönség előtt többet küzdöttek egymással, és kevesebbet csókolgatták társaikat. A kutatók úgy vélik, hogy náluk a látogatók nagyobb száma inkább növelte a stresszhatást.

A feketefarkú prérikutya társaságkedvelő állat. Bonyolult, állandóan bővített föld alatti járatokban, igen nagy kolóniákban él. A járatrendszerből kürtők nyílnak a szabadba, melyek kijáratként, menekülő útvonalként és szellőzőnyílásként funkcionálnak. A prérikutyák őrszemeket állítanak, amelyek figyelmeztetik a többieket, ha ragadozó tűnik fel. Nyelvük meglepően összetett, vinnyogó ugatásukkal informálni tudják a többieket a közelgő ragadozó színéről, méretéről, mozgási irányáról, sebességéről és fajáról is.

MTI

0 Tovább

Amikor egy újszülött elefánt nem lélegzik

Az alábbi videó 2009-ben készült Balin, az Elephant Safari Parkban. Az újszülött kiselefánt először nem lélegzik, de az anyja kitartóan küzd érte, míg végül a borjú 2 perc után levegőt vesz, és kicsivel később talpra is áll.

 


szólj hozzá: Egy elefánt születése

1 Tovább

Legyen a letenyei platán az Év Fája Európában!

A tavalyi évben a letenyei 500 éves platán lett az Év Fája Magyarországon. A fát most az Európai Év Fája címre is jelölték, a nevezettekre kedd óta lehet az interneten szavazni egészen március 6-ig. A győztes fa jelölői a Brüsszelben évente megrendezett Zöld Hét során vehetik át nyereményüket.

A letenyei platánra itt lehet szavazni!
(Előfordulhat, hogy az oldal túlterheltség miatt átmenetileg nem elérhető, ilyenkor érdemes kicsit később próbálkozni.)

A versenybe a 2010-ben saját országukban Év Fája címmel díjazott fák jutottak be, így egy-egy platán Bulgáriából és Magyarországról, tölgyek Csehországból és Szlovákiából és egy hársfa Romániából. Ezek a fák nemcsak koruk és megjelenésük miatt érdekesek, de a hozzájuk kapcsolódó történetek legendák is figyelemre méltóak. Közös bennük, hogy az őket nevező közösség számára különösen fontosak, s az idők során településük szimbólumává váltak. Fontos részei a mindennapi életnek, lombjuk árnyékában gyakran rendeznek ünnepeket, koncerteket vagy esküvőket.

Az Európai Év Fája verseny célja, hogy nemzetközi szintre emelje a fák kérdését. A versenyben való részvétel megerősíti az emberek kötődését környezetükhöz, és felhívja figyelmüket a természeti értékekre. „A program segítségével a biodiverzitás összetett kérdését próbáljuk közelebb hozni az emberekhez, aminek idén különös aktualitást ad, hogy az ENSZ 2011-et az Erdők Nemzetközi Évének nyilvánította" – mondta Móra Veronika, a magyarországi versenyt szervező Ökotárs Alapítvány igazgatója.

„Az európai szavazás alapjául szolgáló országos Év Fája versenyt 2010-ben első alkalommal rendezte meg az Ökotárs Alapítvány, nagy sikerrel: a vetélkedőre 125 fát jelöltek magánszemélyek, civil szervezetek, önkormányzatok az ország minden részéről" – tette hozzá Sólyom Éva, az alapítvány munkatársa.

Forrás: Greenfo

0 Tovább

Az első videofelvétel a brazil indiántörzsről

Néhány nappal ezelőtt írtunk azokról a brazil indiánokról, akik az esőerdő mélyén, a civilizációtól távol élnek, s akiket már évek óta figyelemmel követnek a brazil hatóságok a levegőből. A cikkben közölt felvételeket a Survival International szervezet tette közzé, hogy felhívja a figyelmet a világtól elzártan élő embercsoportokra és a rájuk leselkedő veszélyekre. A rejtett törzsek védelmével foglalkozó szervezet pénteken a törzsről készült első, repülőről készült videofelvételt is megjelentette, amelyet a BBC munkatársai készítettek.

 

Korábbi cikkünk a törzsről készült fényképekkel:

Új légifotókat közöltek egy a világtól elzárt indián törzsről

0 Tovább

Új farkasfajt azonosítottak

Az egyiptomi sakál valójában farkas, derült ki új genetikai vizsgálatokból. Az aranysakálok nagyra nőtt alfajának vélt állat inkább a farkasok csoportjába tartozik, és szoros rokonságban áll az északi kontinensek szürke farkasaival.

Nils Stenseth, az Oslói Egyetem munkatársa szerint az egyiptomi sakál vagy egyiptomi farkas néven is emlegetett Canis aureus lupaster nevű faj a genetikai elemzések szerint az egyetlen afrikai farkasfaj.


Canis aureus lupaster

A híres evolúciókutató, Thomas Huxley már a XIX. században felismerte a sakálfaj és az európai farkasok közötti hasonlóságokat. A mitokondriális DNS elemzésekor kiderült, hogy a Canis aureus lupaster inkább farkas, mint sakál, és szoros rokoni kapcsolatban áll az északi farkasokkal.

A kutatók javasolják, hogy afrikai farkasnak nevezzék a fajt, mivel példányaik csak Afrikában élnek - olvasható a PLoS ONE folyóiratban.

0 Tovább

Budapest Science Meetup - január 19.

Ma este 7 órakor kerül sor a Budapest Science Meetup sorozat januári programjára:

Baji Béla

Mi a permakultúra?

Az ausztrál Bill Mollison, a permakultúra fogalmának megteremtője, a következőképpen definiálja ezt a fogalmat: „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” 
Tehát olyan gazdasági, szociális és egyben ökológiai egységekről van szó, melyekben azok résztvevői, elemei (emberek, állatok, növények, a táj eredeti, és mesterséges úton létrehozott természet-földrajzi adottságai) között azok természete szerint egy kapcsolathálózat alakul ki. A permakultúra olyan mezőgazdasági rendszerek tudatos kiépítése, létrehozása, amely mintegy "maguktól" működnek, és feleslegessé teszi azoknak a ráfordításoknak a túlnyomó részét, amelyek egy konvencionális, vagy "öko" gazdálkodó egység, és a benne dolgozó emberek szükségleteinek kielégítéséhez szükségesek. 
Előadásomban először sematikus ábrákon bemutatnék kétféle ilyen ökölógiai egységet, , a polikultúrás tavat, és az erdőkertet. Majd egy rövid diavetítés keretében néhány képen bemutatnám a maguk valóságában, úgy ahogy sikerült megvalósítanom őket.

Bodor Péter

Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék

A ligeti szőlő (Vitis sylvestris C.C. Gmel.), avagy mentsük ami még menthető, ha tudjuk mi is az pontosan!

A szőlőtermesztéssel foglalkozó szakember és az átlag borfogyasztó számára a szőlő eredete egyaránt érdekes kérdés. Az bizonyított, hogy a termesztett szőlő a ligeti szőlőből (Vitis sylvestris C.C. Gmel.) alakult ki több ezer éves „nemesítés” útján. A ligeti szőlő egy kacsokkal kapaszkodó cserje, mely középhegységeinkben és folyóink árterein nagy tömegben élt a XIX. század végéig. Napjainkra ritka, védett fajjá vált, melynek megóvása feltétlenül megkívánja a növény morfológiai és molekuláris genetikai azonosítását és meglévő állományinak tanulmányozását. Azonosítását megnehezíti a szőlőültetvényekből kivaduló alanyok terjedése, ugyanis a különböző fajok megkülönböztetése morfológiai módszerekkel gyakran akadályokba ütközik.

Lendvai Csaba

Magyar Madártani Egyesület

A madárvonulás-kutatás múltja, jelene és jövője

A madárvonulás mindig is élénken foglalkoztatta az embereket. A madárgyűrűzést Hans Christian C. Mortensen dolgozta ki és alkalmazta először 1899-ben, seregélyeken. A világon harmadikként Magyarországon is megkezdődött a munka 1908-ban, Vönöczky Schenk Jakab vezetésével. A madárgyűrűzés célja, hogy a vadon élő madarak sorszámozott lábgyűrűvel történő egyedi megjelölésével információkat gyűjtsenek a madarak életéről. Acél- vagy alumínium gyűrűkkel kezdődött a munka. A megkerülések aránya nagyon alacsony volt, mivel az azonosításhoz újra meg kellett fogni a madarakat. Később egyre gyakoribbá vált a színesgyűrűk alkalmazása, amelyek már távcsővel, erősebb nagyítású teleszkópokkal leolvashatóak voltak. A megkerülések száma, így a munka hatásfoka ezzel megsokszorozódott, de még mindig nagy számban kellett madarakat jelölni, hogy értékelhető eredményt kapjunk. Az utóbbi években egyre kisebb méretű műholdas jeladók segítségével már néhány madár jelölésével is hasznos vonulási adatokhoz juthattunk. Pontos vonulási útvonalak, mintázatok válhatnak így ismertté nagyon rövid idő alatt. Hazánkban a fehér gólya, túzok, parlagi sas, kerecsensólyom és kék vércse esetében alkalmazták ezt a technikát nagy sikerrel. Szintén a legújabb módszerek közé sorolható az „izotóptechnika”, amely során a madarak tollainak izotóptartalom-vizsgálata nyújt segítséget a vonuláskutatásban.

Helyszín: Tűzraktér, Budapest VI. Hegedű u. 3.

0 Tovább

Tudománykommunikációs szak indul az ELTE-n, jelentkezés február 15-ig

Indítsunk el egy saját blogot, tanuljuk meg a tudományos ismeretterjesztés alapjait, a tartalomkeresőkre való optimalizálását és minél hatékonyabb megosztását, aztán jöhet a felhasználók bevonása a tartalomgyártásba. Tudománykommunikációs szak indul az ELTE TTK-n 2011 szeptemberében, amelyre most lehet jelentkezni.

Blogok, keresőoptimalizálás és a közösségi oldalak használata: az online tudományos ismeretterjesztés mai sarokköveit csak ízelítőnek szánom az Eötvös Loránd Tudományegyetem szeptemberben induló új mesterszaka, a Tudománykommunikáció a természettudományban MSc témáiból. A világszerte Science Communication néven ismert szak eddig példa nélkül álló képzési program Kelet-Közép-Európában. Pedig már eddig is nagy szükség lett volna rá a hazai kommunikációs képzések áradatában, mert a tudományos ismeretterjesztéssel, tágabb értelemben a tudománykommunikációval komoly problémák vannak Magyarországon (is).

“A XXI. század elején az átlagember már egyre kevésbé képes felfogni a legújabb természettudományos és műszaki ismereteket, ezért a közbeszéd általános szintje és a modern természettudomány eredményei között egyre szélesebb a szakadék. Ebből következik, hogy a tudományos újságírói tevékenység az általános újságírói ismeretekhez képest jelentős többlettudást és sajátos képességeket kíván” – írja Palugyai István tudományos újságíró, az új szak tudománykommunikációs szakirányának egyik vezetője a napokban megjelent Tudományos újságírás című könyv előszavában.

Az egyre mélyülő szakadék miatt egyre könnyebb az embereket becsapni tudományosnak hangzó szövegekkel, reklámokkal. Virágzik az áltudomány, és a jóindulatú, de képzetlen önjelölt ismeretterjesztők gyakran még tovább rontanak a helyzeten a blogjaikban összehordott sületlenségekkel. Sokkal több képzett tudományos ismeretterjesztőre, tudománykommunikátorra lenne szükség, már csak azért is, mert az iskolából kikerült generációk ma a tudománnyal kapcsolatos ismereteik zömét a médiából szerzik.

Az ELTE új mesterszaka pozitív változást hozhat e téren, mert egyetlen, de igen fontos területre koncentrál a kommunikációs képzés során: a természettudományok (és a határterületek) új ismereteinek hiteles és élményszerű közvetítésére készít fel. A képzésben két szakirányon (Tudománykommunikáció, tudományos ismeretterjesztés és Természettudományos múzeumi ismeretterjesztés), valamint egy specializációban (Kutatásmenedzsment) lehet felkészülni a tudományos médiában vagy a természettudományos-műszaki múzeumokban, kiállításokon, science centerekben folytatott munkára, valamint az egyetemeken, kutatóintézetekben folytatott tudományos tevékenységek eredményeinek hiteles közvetítésére, projektvezetésre.

A szakra azok jelentkezhetnek, akiknek természettudományos, műszaki, orvosi vagy agrár alapképzettsége (főiskolai diplomája vagy BSc fokozata) van. Várják az ezeken a területeken a mesterképzésben (MSc), illetve az egységes, osztatlan képzésben szerzett egyetemi diplomával rendelkezőket, és azokat a természettudományos vagy műszaki tárgyakat oktató tanárokat, orvosokat, mérnököket, pszichológusokat is, akik kommunikációs képességeiket fejleszteni kívánják, hogy tudományáguk ismereteit hatásosan terjeszthessék, vagy kutatásmenedzseri munkát végezhessenek.

Kell-e természettudományos alapképzettség ahhoz, hogy valaki például jó tudományos újságíró legyen? “A válasz igen is, meg nem is. Kétségtelenül hasznos, ha a részecskefizika, az őssejt-terápia vagy akár a klímaváltozás legújabb fejleményeiről hitelesen tudósító újságíró rendelkezik valamiféle természettudományos háttérrel, amely megkönnyíti számára az eligazodást ezekben a bonyolult szakmai kérdésekben – nem mellékesen könnyebben tudja megszólítani a szakterület legkiválóbb tudósait. Ám ha nem jó újságíró, vagyis nem képes gondolatait olvasmányos és egyéni stílusban kifejezni, akkor hiába a szaktudás, az a tudomány közvetítésében nem válik hatásos és élő kommunikációs eszközzé” – írja Palugyai.

Az ELTE új szakja a szakmai és a kommunikációs képzést egyszerre kínálja, ami igen gyümölcsöző kombináció lehet, akár végzett vagy leendő kutatóknak is. “A szak előkészítésére mintegy huszonöt speciálkollégiumot szerveztünk, melyeken félévente 250-300 hallgató ismerkedett a tudományos filmezés, fotózás, hagyományos és digitális újságírás, rádiózás, kiadványszerkesztés és a múzeumi ismeretterjesztés gyakorlatával. Tapasztalataink szerint a fiatal kutatójelöltek – az Y generációnak hívott, a közösségi digitális médiát kisiskolás kortól rendszeresen használó nemzedék tagjai – nem elégszenek meg azzal, hogy eredményeikről szűk szakterületük értesül. Szeretnék tudásukat hatásosan és közérthető formában, minél több emberrel megosztani. Sokan nem csak a laikus érdeklődőkhöz szólnának, hiszen a tudományterületek között is egyre több az átjárás, interdiszciplináris kutatócsoportokat kell szervezni, ahol szakszerűen, de érthetően kell bemutatni saját témáikat. Másokat zavarnak a természettudományos ismeretterjesztés címén terjedő babonák és féligazságok, és ezért vállalnának szívesen szerepet egy-egy médiaműhelyben” – mondja Kárpáti Andrea egyetemi tanár, a szakot gondozó Természettudományi Kommunikációs és UNESCO Multimédiapedagógiai Központ vezetője.

“Szakunk Magyarország egyik legeredményesebb, nemzetközi hírű oktató és kutatóhelye, az ELTE Természettudományi Kara égisze alatt, természettudományos mesteri fokozatot (MSc) ad, akárcsak nemzetközi előképe, a világszerte Science Communication néven ismert mesterképzés, amelynek első kelet-közép-európai programját kínáljuk. Ebben a képzésben világszerte nemcsak alapdiplomás fiatalok, de már a pályán lévő tudósok és tudományszervezők is részt vesznek, ezért nappali és levelező tagozaton is oktatunk. Az elméleti képzés része egy mesterkurzus, melyet Patkós András akadémikus, a képzés egyik alapítója szervez, előadói pedig a TTK világhírű tudósai lesznek. A tudományos műhelyek vezetői első kézből ismertetik meg tudományáguk legjelentősebb új eredményeit a leendő kommunikátorokkal. Videó és fotóstúdió, PC és Macintosh laborok, az ELTE öt gyűjteményt felölelő Természetrajzi Múzeuma és a karokon kialakított bemutatóterek szolgálják a gyakorlati képzést” – mondja Kárpáti.

Részletek az induló szakról a http://edutech.elte.hu/tsz/?page_id=90 oldalon.

2011. február 15-ig jelentkezhetnek azok, akik a 2011 szeptemberében induló első Tudománykommunikáció a természettudományban MSc képzésre szeretnének bejutni. Az államilag támogatott nappali, illetve levelező rendszerű képzésben harminc hallgatói hely van.

0 Tovább

Természetfilm a vadon árváiról

A Warner Brothers egy fantasztikus természetfilmet készített két kutatónőről, akik elárvult orangutánok és elefántok felnevelésének és vadonba szoktatásának szentelték életüket. A Born to Be Wild (IMDB) című film narrátora Morgan Freeman, és tavasszal mutatják be az amerikai IMAX mozik. (Talán hozzánk is eljut, ha máshogy nem is, DVD-n biztosan.)

Dr. Birutė Galdikas 1971 óta tanulmányozza az orangutánokat Borneón, ekkor választotta be főemlőskutató csoportjába a híres paleontológus, Louis Leakey. Galdikas eleinte csak megfigyelte az orangutánokat, ám később egyre gyakrabban kerültek hozzá fiatal, elárvult állatok, így kezdett el az ő rehabilitációjukkal foglalkozni. Eredeti vizsgálatai a mai napig zajlanak, így ezek tekinthetők egy emlősfaj leghosszabb folyamatos megfigyelésének.

(A Leakey Angyalaiként is ismert csoport tagja volt még a csimpánzokat kutató Jane Goodall és a gorillákat tanulmányozó Diane Fossey.)

Dr. Daphne Sheldrick a kenyai Tsavo Nemzeti Park alapítójának feleségeként számos elárvult kölyökállatot felnevelt, az ő nevéhez fűződik a szopós elefántok és orrszarvúk táplálására szolgáló tápszer receptjének tökéletesítése. Férje halálát követően a Nairobi Nemzeti Parkban dolgozott, ahol több mint 70 elárvult elefántot nevelt fel, többük csupán pár órás volt, mikor hozzá került. Ma a férjéről elnevezett David Sheldrick Wildlife Trust nevű alapítványt vezeti, s a vadvilág védelmének egyik kiemelkedő alakja Kenyában.

0 Tovább

Kitűnő az új oktatási-tudományos videomegosztó, a Videotorium

A sajtóanyag kissé túlzónak tűnt, például ez állt benne: „A Videotorium hazánkban az első oktatási-tudományos videomegosztó multimédia portál, amely innovatív megoldásainak köszönhetően nemzetközi összehasonlításban is az egyik legmodernebb ilyen típusú szolgáltatás.”. Ám mióta megnéztem az oldalt, bátran állíthatom, hogy ez valóban egy színvonalas alkalmazás, ahol élmény tudományos előadásokat nézni.

A http://videotorium.hu/ címen elérhető honlap logikus szerkezetű, könnyű rajta navigálni. A videók az oldal fejlesztője, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF) élő közvetítéseinél megszokott jól látható formában, osztott képernyőn jelennek meg: balra a felvétel, jobbra az előadások diái (ha külön feltöltötték őket). Egy gombnyomással (slidelista) előhívhatjuk az összes diát, és egy-egy diára kattintva ugorhatunk az előadásban (a diák helyét egyébként a felvétel alatti csúszkán apró pontok is jelzik, ezekkel is ugorhatunk). A felvételt megoszthatjuk, a beágyazásához szükséges linket is könnyen kimásolhatjuk. A videolejátszó alatt információkat, adatokat láthatunk az előadásról, amelyhez hozzászólhatunk. Mindezeket lásd például Lovász László előadásánál.

 

Még kellemesebb tapasztalatokat szereztem a keresővel: például a „Facebook” szóra 14 találat (előadás) jelent meg, pontosabban azok a diák, ahol a Facebook szó szerepelt. Ezekre kattintva egyből az előadások megfelelő részéhez ugorhattam.

Az oldalon jelenleg 2460 darab felvétel érhető el, ezek együttes hossza 1107 óra. A feltöltéshez egyszerű és ingyenes regisztráció szükséges, és a rendszerbe be van építve az eduID-szabvány is.

Ajánlom az oldalt a tudományos újságírók, ismeretterjesztők figyelmébe: szakmai önképzésnek is kitűnő, nyelvgyakorlásnak is jó (számos angol nyelvű előadás van fent), az online médiában dolgozók pedig ajánlhatnak belőle előadásokat saját cikkeikhez.

Forrás: Science Communication Blog

0 Tovább

nanoHÍREK

blogavatar

Információembriók az [origo] Tudomány rovatától

Utolsó kommentek